Atlantiszi tudás

Az Atlantisz Temploma Rend – Ordo Templi Atlantis egy független szabad szellemiségű szervezet, mely nem tartalmaz dogmákat és mindenki számára nyitott.
A Rend egyik fő célja, hogy összetartsuk azokat az embereket, akik egyik vallásban sem találták meg lelki békéjüket, igazságukat, ezért helyüket keresik a világban, és hogy utat mutassunk számukra egy élhetőbb élet felé.
Szeretnénk, hogy minél több ember lehetőséget kapjon arra, hogy kiszabaduljon a rengeteg téves újkori ezoterikus tanítás csapdájából, hogy tisztán lásson és olyan ismeretek birtokába kerüljön, amikkel saját életét is jobb minőségben, szabadabban élheti.
A Rend felépítése atlantiszi mintára készült, nem teljesen ugyanolyan (nem is lehet), de nagyon hasonlóan lett tudatosan rendszerezve, ezzel is idézve Atlantiszt, amit egy kicsit igyekszünk képviselni a mai világban, amennyire lehetséges.
A különböző tisztségeket a többféle Pap fokozat közül valamelyikkel rendelkező tagok látják el, ezeket a fokozatokat pedig tanulással, Renden belüli tevékenységgel, példamutató hozzáállással lehet kiérdemelni.
A Pap megnevezés nem keresztény eredetű (sokan csak az egyház kiváltságának tartják), ők csak átvették, de régen sok kultúrában, időszámításunk és a kereszténység előtt, a papok voltak a legmagasabb vezetők, vagy a vezetők legmagasabb rangú segítői. Lásd, Atlantisz, Egyiptom, keleti birodalmak, Görög birodalom, pogány népek, zsidóság, mindenhol a papok voltak a legmagasabb vagy legbefolyásosabb, legnagyobb tudással rendelkező vezetők. A mágiában, boszorkányságban szintén használatos volt és ma is használatban van ez a tisztség.
Az ezoterikus Rendekben és Egyházakban szintén általános, hogy a pap elnevezést és fokozatokat használják a különböző tisztségek jelölésére.
Atlantiszon is elkülöníthetőek voltak a Papok különböző feladataik alapján. Voltak olyan Papok, akik a legközelebb álltak az emberekhez, a néphez, ők tartották velük legközvetlenebbül a kapcsolatot, ők segítettek, gyógyítottak, ők közvetítették a felsőbb vezetés felé a nép igényeit, problémáit, ezért nagy tisztelet vette őket körül.
Gyakorlatilag ők voltak a rendszer első alappillére, akik a mindennapokban képviseltek egyfajta életszemléletet is, példát mutattak, erőt, reményt adhattak másoknak, és ezt nem feltétlen kellett céltudatosan tenni, hanem már a saját lényükkel is egyfajta méltóságot, tiszteletet érdemlő tudást képviseltek egymás előtt és a külvilág felé is. Azonban ez nem jelentett alá-fölérendeltséget senkivel szemben, de az emberek önkéntelenül is egyfajta tisztelettel fordultak azok felé, akik ilyen tisztséggel bírtak, mert ez mindig is tudással és hatalommal rendelkező, a szellemvilághoz és univerzumhoz legközelebb álló személyeket jelölt.
Az Atlantisz Temploma Rendben az úgynevezett Haladó Pap fokozattal rendelkezők felelnek meg körülbelül ennek a tisztségnek.
Azoknak, akik a Renden belül bármelyik Pap fokozatot képviselni szeretnék, fontos megérteni, hogy a saját maguk előtérbe helyezése, mások közül mindenáron kitűnni vágyás nem képviseli ezt a fajta szellemiséget.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy azok, akik ezt a szellemiséget élni, érteni és közvetíteni szeretnék a világ felé, saját magukat elnyomva, szürkeségbe, ismeretlenségbe burkolózva éljék életüket, mindössze Önismeretre sarkal és tiszteletteljes hozzáállásra minden élőlényhez. Önismeretre oly formán, hogy ne mások tudására, ötleteire, sikereire vágyakozzanak (mint a modern világban teszik sokan), hanem kiaknázva saját képességeiket, mindenki Önmagából hozza ki a legjobbat, a legtöbbet, abban amiben a legjobb, ne mások eredményeit irigyelve, másokon átgázolva törtessenek egy “hamis” célért. Önismeretre, hogy meg tudják különböztetni az igazat a hamistól, Önmagukban is… Önismeretre és alázatra, hogy el tudják fogadni az építő jellegű tanításokat akkor is, ha azok nem mindig kellemesek, hiszen fejlődni csak így lehet. Ezért, akik képesek ezt a nem mindig könnyű utat járni, megtalálhatják életükben az elégedettséget, békét, harmóniát, elhagyva a haragot, önbizalomhiányt, irigységet, félelmeket, és hasonló akadályozó érzelmeket, ezáltal környezetük felé is egy követendő példát közvetítenek.
Egy olyan letűnt kor szellemiségét szeretnénk a Rend Papjain keresztül is visszaidézni, ahol (a világot uraló és irányító hatalmakon kívül) az emberek többsége szívesen élne ma is. Ez a mai világban nagy elhatározást igényel, és nem könnyű „megváltani a világot” de valahol, valakiknek el kell kezdeni, mert az emberek egyre kétségbeesettebbek, bizonytalanabbak, ezért próbálnak olyan kapaszkodókat találni, ami erőt, hitet adhat nekik. Nekünk pedig ez lehet az egyik olyan feladatunk, amivel segíteni tudunk, és ha csak egy kicsit is elő tudjuk segíteni a változást, akkor már tettünk valamit, amit csak kevesen tesznek.
Mivel az erő mindig az egységben van, ezért a célunk az, hogy a Rendnek is ez az egység jelentse az alapját. Ez Atlantiszon több ezer évig tökéletesen működött.
Az atlantiszi hierarchiában is volt előrelépési lehetőség egy-egy tisztségből, de ilyen feljebb lépés csak kivételes alkalmakkor történt meg, a legtöbben egész életükben ugyanabban a pozícióban maradtak anélkül, hogy ez bárkiben is önérzeti problémát vetett volna fel. Nagy megtiszteltetésnek számított, ha valaki akár arra a szintre is bekerülhetett, ami nálunk a Haladó Papok szintjének felel meg, és tudását, képességeit pedig a közjó szolgálatára használhatta.
A Renden belül mindenkinek van lehetősége magasabb szintre lépni, de az atlantiszi időkben csak nagyon ritkán kerülhetett valaki feljebb abba a már jóval szűkebb körbe, ami itt most az úgynevezett Avatott Papok fokozatainak felel meg. Az már ott is egy nagyon magas tisztséget jelentett, ez volt az atlantiszi Papok második kasztja.
Ők már csak ritkán kerültek kapcsolatba a közemberekkel, de ez nem azért volt, mert nem alacsonyodtak le hozzájuk, hanem épp ellenkezőleg, mindennapi tevékenységüket kizárólag a nép érdekében végezték, az pedig megkövetelt egyfajta életvitelt, ami mai szemmel nézve lemondásokat jelentett a saját életükben mások jólétének érdekében. Éppen ezért óriási megbecsülést és tiszteletet kaptak, a mai politikai tisztségeket tekintve talán valamiféle kormányzónak lehetne nevezni őket, személyük és tevékenységük fontossága megkérdőjelezhetetlen, szent és sérthetetlen volt mindenki számára.
Az atlantiszi Papok felső kasztja nálunk a Főpapoknak felel meg, ahova ott gyakorlatilag már nem lehetett bekerülni, csak kihalás útján, de akkor is az országot segítő Isteni, Angyali szinten lévő entitások segítségét kérve a Főpapok választották ki az arra alkalmas személyt a kevés jelölt közül, mivel arra a szintre már csak olyanok kerülhettek, akik a szellemi fejlődés nagyon magas fokán álltak. Velük már csak a különleges események alkalmával találkoztak az emberek, mert mindennapjaikat az Istenekkel, Angyalokkal való kapcsolattartás és a nép érdekében végzett folyamatos teremtés és fenntartás töltötte ki, ezért a lehető legnagyobb tisztelet övezte őket azért, amit az emberek érdekében vállaltak és tettek nap mint nap.

Iskolánkról ezen a linken olvashatsz: Link